Az egykori zenekar

A zenekar jól „képzett” (a zenekar tagok autodidakta módon és egymástól tanultak) zenészekből állt, A tambura- és vonós banda egyesülésénél a repertoár összehangolása sem okozott nehézséget, hiszen a két zenekar közel ugyanazokat a dallamokat játszotta.

Akkori zenekari tagok:

• Orsós Kis János (1923.) – vezető prímás

• Orsós András (1934) – segédprímás és kontrás

• Orsós Lajos (1921) – brácsás

• Kovács János ”Köles”(1935) – tamburaprímás

• Kovács Ferenc „Tejes”(1933.) – tamburabrácsás

• Bogdán Péter (1927) – nagybőgős

A mai zenekar alapításkori vezető prímása Orsós Kis János a háború után, az 1958-ban elhunyt nagybátyja (Kis Bogdán Ferenc, hegedűprímás) örökébe lépve került annak régi zenekara élére. Ez az együttes kísérte vonós muzsikájával a régi táncegyüttest. Tagja Orsós Lajos brácsás és Bogdanovics Antal voltak.

A zenekar másik részét alkotó együttes 1947 óta működött. Orsós András hegedűprímás mellett (aki később másodprímás), ebben a zenekarban a tamburák domináltak. Kovács János “Köles” prímtamburán, Kovács Ferenc tambura-brácson, Bogdán Péter pedig nagybőgőn játszott.

A tambura nagyon népszerű hangszer volt ezen a vidéken a 20-as, 30-as években. Maga Orsós Kis János is tamburán kezdett muzsikálni kilenc éves korában, s csak később tért át a hegedűjátékra. Apja, Orsós Lajos és nagyapja, Orsós János is tamburaprímás volt.

A két zenekar 1969-ben aztán Orsós Kis János vezetésével egyesült.

A zenészek beszámolói szerint, elődeik működési területe a Bogyiszlótól távolabbra eső területekre is kiterjedt. Különösen gyakran jártak át a Duna túlsó felére. Fajsz, Bátya, Dusnok, Miske, Sükösd, Csanád kevert etnikumú lakosságának a magyar zene mellett délszláv (“rác” illetve “tót”), cigány, valamint német (“sváb”) táncmuzsikával is kellett szolgálni.